Túrakori
Túrakori
Sződ-Sződliget vasútállomástól nagyon nehezen közelíthető meg a túra kezdőpontja korival, ezért a Sződliget, sződi elágazás buszmegállót ajánljuk. Innen a Dunáig rövid földúton sétálhatunk be. A bicikliút mellett padon válthatunk görkorira.
A bicikliúton Vác felé indulva nem túl széles, de kellemes úton indulunk a fák alatt. Árvizes időszakban nem mindig járható ez a szakasz.
Változatos környezetben, egyenes úton jutunk el Vác határába a Bringaparkhoz. Utána egy egyenes és jó minőségű szakaszon hamar beérünk a városba. Itt kezdődnek a problémák.
A belvárosi Duna-parton átvezető szakasz rendkívül változatos minőségű. Találkozunk felpúposodott, alattomos buktatókkal, repedésekkel, durva aszfalttal (van, ahol a járda kicsit jobb, mint a kerékpárút), de akadnak nagyon sima, széles szakaszok is.
A tahitótfalui komp után jobb lesz az út minősége. A hajóállomás után a börtön mögött, bicikliúton haladunk tovább. Egyes szakaszokon a nyaralókat ezen az úton lehet autóval is megközelíteni.
A Verőcei utca sarkán található Szamaras házzal szemben kellemes „piros pados” pihenőn fújhatunk egyet, miközben a Dunakanyar nagy hajóit nézegetjük. Már ha épp akkor járnak arra. 😀
Miután a kerékpárút elkanyarodik az Építők útja mellől, egy lejtős, jó minőségű szakasz kanyarral vezet egy enyhén hiányos, ijesztő fahídra. Utána folytatódik az átlagos minőségű út, ami a Szigony közbe torkollik. A rövid utcácska végén balra már látszik a bicikliút folytatása.
A Sánc dűlő a túra leginkább emelkedő szakasza. A táblák kilátást ígérnek, de mi csak sufnit (és fákat) láttunk. Az emelkedő után a kellemes minőségű út első látásra közútnak tűnő szakaszhoz vezet. Az utat szegélyező fák térnyerése alapján nem sok autó jár rajta. A szélessége nem kárpótolt a minőségért, de akkor még nem tudtuk, mi jön utána.
A 12-es út alatt egy alagúton mehetünk át, utána talán még rázósabb, zsibbasztó útszakasz következik lejtővel. A 12-es út mellé érve fellélegezhetünk a jó minőségű, bár keskeny úton. Egy támfal melletti rövid szakaszon tábla is jelöli a kerékpárút végét, itt egy bicikli fér el. Ha jönnek szembe, inkább álljunk meg előtte.
Ezután a verőcei strandig már könnyedén juthatunk el, ahonnan a Verőce vasútállomás gyalog könnyen megközelíthető.
A nehézségek ellenére egy jó élménnyel gazdagodtunk, nem bántuk meg, hogy erre jöttünk.
A természetet csodálva gurulhatunk a Magyar Tengernél, majd túránk után túlárazott finomságokkal lakhatunk jól a balatonfüredi vitorláskikötőnél.
Aszófőn a vasútállomás padjain vettük fel a korikat. Az épületet megkerülve keskeny kavicsos részen lépkedtünk ki az útra. Ezután a kerékpáros jelölést követve hamar nagyon jó minőségű útra értünk. A vasúton átkelve a 71-es út mellett suhantunk tovább.
Tihany határában a bicikliút érinti a 71-es utat, de nem megy rá. Itt kell jobbra fordulni a tihanyi kikötő felé.
A kikötőnél visszafordultunk és a félszigeten végig a part mellett maradtunk. Balatonfüred felé nem teljesen a parton visz az út.
Balatonfüreden, ahol véget ért a kerékpárút, a burkolat miatt jobbnak láttuk az úton menni. A vitorláskikötőnél váltottunk vissza cipőre.
A vasútállomásig gyalog mentünk a templom mellett emelkedő macskaköves utcán.
Szép környezetben haladó út, de elég sokan voltak és az út minősége sem kiemelkedő. A közelben lakóknak jó útvonal lehet, de messziről szerintünk nem éri meg ideutazni.
A H8-as és H9-es HÉV Mátyásföld alsó és Cinkota megállója között nagyjából félúton található a Szilas-patak. Bármelyik megállóból megközelíthető akár gurulva is, de mi kényelmesebbnek láttuk egy kis bemelegítő gyaloglással megközelíteni és a patakparti kerékpárút pihenő padjain korira váltani.
Utunk két félből áll össze. Először kelet felé indultunk a Naplás-tó irányába. Az út nem volt vészesen keskeny, de túl széles sem. Szembejövő forgalomnál már kicsit kényelmetlen. Az útburkolat elég jó állapotú volt, de görkorcsolyához kissé durva, rázós. A Simongát utca mellett volt egy kisebb emelkedő, utána a tóhoz vezető Naplás útra az úton átkelve fordulhattunk. Itt nagyon figyelmesnek kell lenni, a KRESZ szerint nincs elsőbbségünk!
A tó mellett – kora őszi szép idő lévén – elég sokan voltak. Gyalogosok, kutyasétáltatók, kerékpározók, idősek és kerekesszékkel közlekedők is. Az ő és saját kényelmünk, biztonságunk érdekében is kevéssé ajánljuk ezt az útvonalat hétvégente vagy mások által is preferált időszakokban.
Miután óvatosan elgurultunk a tó végéig, ott megfordulva visszaindultunk ugyan azon az útvonalon, amelyen érkeztünk. Visszafelé segített a lejtő, egyenesen haladtunk a már ismert úton az indulási helyig. Itt meg sem állva folytattuk utunkat a második féllel, ami a Hermina Bringa Parkig és onnan vissza vezet.
Ez a fél egy egyenes út, végig a patak mellett. A patak feletti autóút hídja alatt furcsán alacsonynak éreztük a helyet és el tudtunk volna képzelni egy kis korlát félét a patak és a kicsit összeszűkülő út között.
A bringa parknál (ami egy földes pumpapálya) kis fahídon átkeltünk a patakon, és a játszótér melletti padokon kicsit megpihentünk. Utána visszatértünk a már ismert úton a túránk kiindulási pontjához.
A pihenőhely padján visszaváltottunk cipőre és egy kényelmes levezető sétával visszasétáltunk a HÉV-megállóba.
A Pünkösdfürdői gát – Szentendre útvonalat részben fedő útvonal. Sík terephez szokott korisoknak jó bevezető lehet a kicsit dombosabb utakhoz. (Tényleg csak kicsit. Állítólag az Alföldön az egy méteres bucka domb, a három méteres pedig hegy. Nos, ez esetben beszélhetünk dombos útról. 🙂 )
Újpest felől a Váci út – Fóti út kereszteződésétől is megközelíthető az útvonal, ekkor a Megyeri hídnál csatlakozhatunk.
A H5-ös (szentendrei) HÉV Békásmegyer állomástól indulunk. A piac melletti padok kiválóan alkalmasak a kori felvételére. A piac melletti járólapos rész után aszfaltozott járdákon megyünk a Duna felé. A pünkösdfördői strand mellett különösen figyeljünk a forgalomra, mert a járda repedezett, a gyalogos forgalom nagyobb. A gátra felvezető út nagyon rossz minőségű, de leküzdhető.
A gátra felérve széles, nagyon jó minőségű úttal találkozunk. Egészen a gát végéig megyünk, ott az utat követve elfordulunk balra, hogy megkerüljük a patakot. Ez a rész kissé szűk, itt-ott repedezett, de nem hosszú szakasz. A patak túloldalán kerékpár nyom van, de az út jó minőségű és elvétve találkozni csak autókkal. Mielőtt visszaérnénk a Dunához, lehetőség van elmenni balra, hogy onnan közelítsük meg a híd felhajtót. Mi ezt választottuk, de lent a Duna-parton jobb az út minősége. (Visszafelé már arra mentünk inkább.)
A híd fel- és lehajtója elég rossz minőségű, felfele nem igazán tudtunk lendületet venni, lefele nagyon óvatosak voltunk, nehezen ment volna a nagyobb sebességről fékezés. Ez ügyesebb fékezőknek lehet, hogy semmiség. 🙂 A pesti oldal valamivel meredekebb, mint a budai. Ha valaki bizonytalan a hosszú lejtőkkel, választhatja a lépcsőt is.
A híd után észak felé fordulunk. Először a régi, majd az új kerékpárúton haladunk. A régi részen volt egy-két gyökér felverte rész, de olyankor mellette a járdán jól ki lehetett kerülni. Kicsit dimbes-dombos, eleinte még van néhány útkereszteződés. A Pallag utcáig megyünk a 2-es út mellett. A körforgalom közvetlen közelében épült egy Burger King, ottjártunkkor még nem volt kész.
Az út ezután a természet ölelésében folytatódik. Délután, este árnyékot nehezen találni. Dunakeszi szélső utcájánál kis pihenő után visszafordultunk. Visszafelé nem sokkal a körforgalom előtt még egy őzet is láttunk.
Kellemes vízparti környezetben haladó túra, amit csak strandszezonon kívül ajánlunk.
A dinnyési vasútállomástól jól látható kilátótól indulunk, érdemes felmászni a meglepően meredek lépcsőn és szétnézni a tó felett. A kilátó körül kényelmesen, padon ülve tudjuk felvenni a korikat.
Utunk végig jelölt bicikli útvonalon halad, többnyire különálló kerékpárúton, néhol alacsony forgalmú, gyalogosok által is használt közúton. Néhol tábla, máshol útfestés jelöli, merre halad tovább a kerékpárút, egy-két helyen kicsit nehéz időben észrevenni. A strandon áthaladó szakaszon különösen figyeljünk a gyalogosokra.
A kerékpárút végig a tó és a vasút között halad. Érintett települések: Dinnyés – Agárd – Gárdony – Velencefürdő – Velence
A körforgalomnál lemegyünk az Által-ér mellé, innen indul a bicikliút. A pihenő padjain kényelmesen korira válthatunk.
Utunk hamar az M1-es autópálya alatt vezet, majd egy fahídon átkelünk az Által-éren. Ezután hosszabb ideig egyenes bicikliúton haladunk. A vértesszőlősi leágazásnál pihenő is van.
Jobbra látjuk majd a Nagy Kacsás-tavat, ahol tábla figyelmeztet, hogy a tavon tilos a korcsolyázás, ezért az aszfalton folytatjuk utunkat. 😉 A Derítő-tó horgász házikói után utunk rövid ideig erdős sávon vezet, továbbra is aszfaltozott bicikliúton. Tata előtt egy kis forgalmú úton kell átmenni.
A Tó kempingnél kis megszakítás után a Vértesszőlősi út mellett folytatódik a bicikliút. Az átkelés egy rövid, rosszabb szakasz. Hamar el is érjük a tóhoz vezető leágazást.
A tó partján nagy tömeggel és rosszabb úttal találkoztunk.
Változatos útvonal több vízvételi lehetőséggel és pihenőhellyel. Magas vízállásnál érdemes utánajárni, hogy az ártéri szakasz járható-e. Az ártéri részen kívül csak elvétve találunk árnyékot.
Szentendrén cipőre váltva egész napos városnézést is bátran tervezhetünk.
Ha a szentendrei (H5) HÉV Békásmegyer megállójától közelítünk, a térképen sárgával jelölt utat ajánljuk. Ez viszonylag jó járdán vezet, a zebrák is jól beláthatók. A strand mellett vezető út végénél legyünk figyelmesek, mert a végén lévő út és gátra felvezető beton út nagyon rossz minőségű, de ez csak pár méter.
A gáton széles, sima aszfaltos út vezet. A Barát-patakhoz érve a gát összeszűkül, kicsit foltozott, egy személyes szélességű lesz. A tapasztalatok alapján a futók, biciklisek figyelmesek, letérnek az aszfaltról a fűre, hogy elmehessünk. A patakon egy hídon kelhetünk át, külön járda vagy bicikliút nincs, de nagyon rövid, pár méteres szakasz, jól belátható. A patak túloldalán kerékpár nyomon haladhatunk, autós forgalom elenyésző, leginkább csak bicikliseket látunk, az aszfalt nagyon jó minőségű.
A Duna mellé visszaérve folytatódik a széles bicikliút. Néhol elhelyeztek kis kapu szerű terelőket, az egyiket találtuk zárva, ha épp jönnek szembe vagy előznek, akkor lehet, hogy meg kell állni, de át lehet menni. A lupaszigeti rév után, az ártéri részen térkövezett az út, meglepően jól lehet gurulni rajta.
Az ártéri rész után ismét egy nagyon széles bicikliúton mehetünk és a Lupa-tó kékségében gyönyörködhetünk. A tavat elhagyva továbbra is széles bicikliúton gurulhatunk.
Szentendréhez közeledve átkelünk a Dera-patak új hídján, utána újra a Duna mellett folytatjuk utunkat. Itt az út egy kicsit szűkebb, de még mindig elég széles, hogy kényelmesen haladjunk. Ha elérjük a szabadidő parkot, tenisz pályákat és játszóteret, az utunk végéhez közeledünk.
Mikor az út a közútra fut ki, figyeljünk, mert nem nekünk van elsőbbségünk. Az úton átkelve a Bükkös-patak mellett gurulunk a belváros felé. A bicikliút végén egy macskaköves lépcsőt találunk, itt különös óvatossággal lépkedjünk. A lépcső alján lévő járda is macskaköves, ezen átlépkedve az út túloldalán nem túl széles, de jól járható aszfaltozott járda van. (A lépcső látható az utolsó képen.)
Hamar egy kis parkocskába érünk, ahonnan már látható a HÉV állomáshoz vezető aluljáró. Itt váltottunk cipőre és indultunk haza.